Remélem mindenki épségben túlélte az elmúlt egy hetet, és nem okozott mélyebb lelki traumát, hogy ezeket a napokat az Artinterior blogposztjai nélkül kellett kibírnotok. Most legalább alkalmatok lesz megtapasztalni, hogy  az így keletkezett, tátongó űrt betöltő újabb bejegyzések micsoda jó érzéssel töltenek el benneteket. Ahogy a bölcs mondás is tartja, nem tanuljuk meg értékelni azt, amink van, amíg el nem veszik tőlünk.

Na de csapjunk ismét a lovak közé, immáron friss energiával, és természetesen egy tengerparti házikóval, hiszen a nagy kékség mellől érkeztem meg bronzbarnára sülve, így bocsássatok meg, ha tudatom fókusza még mindig déli vidékekre kívánkozik.

Csillagok és sávok piros-fehér-kékben, hamisítatlan egybesült államokbéli hángulat uralkodik ebben a nyaralóban, amiről most ki kéne találni, hogy vajh’ kik lakhatják? Nekem egy napszítta hajú laza szörfös srác és szintén sportos, szőke bombázó vízimentő barátnője ugrik be. Ki milyen lakókat képzel ide? Képek innen.