A minimálban az a jó, hogy tökéletes tiszta alapot biztosít ahhoz, hogy felszínre hozhassuk az egyéniségünkből fakadó és kitörni készülő különcködést. Azt aláírom, hogy a csupa egyenes vonal, és az azonos tónusú bútorok otthonteremtő képessége erősen a nullához tart, ugyanakkor a lakás még akkor is tiszta vászonként áll ott, mikor már nagyjából teljesen berendeztük. Lehetőségeink határtalanok. Ilyenkor kell egy-két fókuszba állított darabbal megadni az otthon sava-borsát.
Ilyenkor kell a szívünk mélyére nézni és meghallgatni legjobban őrzött vágyait, végül szabadjára engedni a fantáziánkat. Jöhetnek a folyópartra vetett öles uszadékfák, a természetes kőburkolatok elevenen kanyargó rajzolatai , amik hirtelen élettel telítik meg az első pillantásra talán túlontúl sterilnek tűnő tereket.
A mai, egyébként Sydney egyik elővárosában (Vaucluse-ban) található házikóban engem például nagyon megfogtak az előtérbe belógatott, halászhálókra hajazó különleges lámpák, és a fürdőben, valamint a konyhában található, csodás meleg fényt adó falburkolat. Képek innen.