A nagyinál mindent lehet, amit otthon nem. Köpködni a kertben a cseresznyemagokat, versenyezve, hogy ki tud messzebbre. Még egy kanál kakaóport tenni a forró csokiba. Hokedlire térdelve pogácsát szaggatni. Lavór vízből fröcskölni a teraszon.
A nagyinak nem kell mesekönyv, amiből olvasson, ő csak mondja mondja az élettörténeteit, amik sokkal érdekesebbek, mint a Minden napra egy mese egypercesei. A nagyinál minden valahogy más. A lakás illata, a textilek, a tányérok a falakon mind mind egy letűnt kor emlékeit őrzik, ami számunkra oly távolinak tűnik, mint az Ezeregyéjszaka kalandjai.
Mára nagyi hangulatú inspirációkat hoztam, friss omlós süteménnyel, házi fagylalttal, tisztaságot sugalló kék-fehérben. Akinek még él a nagymamája, kacsintson össze vele. Akinek már nem, az is. Képeket a tumblr-ről vadásztam.
