Régóta fogva tart egy mélyről jövő sejtelem, miszerint engem a gólya rossz helyre kézbesített. Talán túl sokat ficánkoltam, és kihullottam a csőréből, még mielőtt a tengerpartra ért volna velem, ahová eredetileg szánt.

A végtelen óceán morajlása, ahogy a habosra fodrozódó sós hullámok nyaldossák a homokban lépkedő lábaimat, a hajnali halpiacok levegőjének friss zamata mindig is csodálattal fűszerezett boldogsággal telít el.

Milliárdos lottó ötösömből egy valamit minden bizonnyal bevásárolok, egy közvetlen óceán, vagy tengerparti házikót, mint például ez a szépség, amit a napsütéses Kaliforniából hoztam mára. Rusztikus és modern építészeti elemek keverednek ebben a grandiózus, ugyanakkor intim hangulatú terekben is bővelkedő villában, ahol a telekhatárt átlépve nincs szükségünk se cipőre, se puccos ruhára, hanem mezítláb a selymes homokban szaladhatunk le reggelente egy napfelkeltés csobbanásra, hogy jól induljon a nap. Kéne? Naná, hogy!

Képek innen.