Visszavonhatatlanul itt a tavasz. A krókuszok a kutya minden erőfeszítése ellenére megállíthatatlanul törnek elő az ágyásokban, törékeny hajtásaiknak tulipánok erős levélzete nyújt biztos hátországot.

A hétfő reggel is szikrázó napsütéssel indul, így talán még könnyebb lesz kibírni a nemzeti ünnep miatt kurtára sikeredett munkahét viszontagságait. Gyanítom, hogy a munka termelékenysége nemcsak a reményekkel kecsegtető hosszú hétvége, hanem a legtöbbünket megbolondító madárcsicsergés és a levegőben terjengő hamisítatlan tavasz-illat miatt is az átlagos szint alá fog csökkenni a hétfőtől szerdáig terjedő időszakban.

Előre is szabadkoznék a munkáltatóknál, hogy ilyen körülmények között még tovább borzolom a kedélyeket, és a dolgozó nép szemének csemegét nyújtva csábítom a lakosságot egy kis munka helyetti álmodozásra.

A helyszín London, az otthon pedig számomra olyan, mint egy óriási fehér festővászon, amin a téli álmából ébredező természet varázsütésre életre kel a szivárvány ezernyi színében pompázva. Bohókás, mint az áprilisi időjárás, friss, mint a ropogós hónapos retek. Képek innen.